Mindkét élőhelyen avas nádasban alakultak ki a telepek, egyéb gémfélékkel, néha kis kárókatonákkal társulva. Itt a környező vízmélység mindig eléri az egy métert, biztonságot nyújtva a szőrmés ragadozók ellen.

A kanalasgém a gólyánál kisebb, fehér színű, csőre nagy, kanálszerű. Közelről nézve nehéz összetéveszteni más madarakkal. Az öreg példányok begye rozsdás árnyalatú és a költési időben tarkójukon bokrétaszerű üstököt viselnek. A fiatalok csőre hússzínű és a szárnyuk szegélye fekete. Mivel az íbiszfélék családjához tartozik, ezért nyújtott nyakkal repül, ami jól megkülönbözteti a behúzott nyakkal repülő valódi gémektől.

Kanalasgém fiókák. Fotó: Tóth Imre

Nyugat-Európától Kazahsztánon át Kelet-Kínáig, Kelet-Afrikában, valamint Indiában fészkel. Síkvidéki vizes élőhelyeken, mocsarakban és ártereken költ.  Fészekalja 3-4 tojásból áll, melyekből 21-23 nap után kelnek ki a fiókák és ezt követően még közel egy hónapig a fészekben maradnak.

Táplálékuk igen változatos, különféle vízi rovarokból, apró rákokból, békákból és halakból áll, melyeket gázolható vízből, jellegzetes, oldalirányú csőrvágásokkal szereznek meg.  Egy-egy táplálékban gazdag területet nagyobb távolságra is felkeresnek.

Az elmúlt évtizedekben a Kis-Sárréten a költőpárok száma 45 és 184 pár között alakult. Idén 111 párat számoltak, melyekből 108 pár a Begécsi-halastavakon, 3 pedig az Ugrai-rétben fészkelt. A párok szinte kivétel nélkül fiókákat neveltek, amelyek már több hete elhagyták fészküket. Még szüleikkel együtt járnak a különböző táplálkozó területekre, elsősorban a sekélyebb vizű halastavakra, mocsarakra és a KMNPI vizes élőhely-rekonstrukciós területeire. Ez utóbbiak is jelentősen hozzájárulnak a kanalasgém stabil állományának fenntartásához.

A cikk borítóképét készítette: Marsó Vilmos (Esti magány)