Az utóbbi években tapasztalható időjárás hatására a Csanádi puszták térségében jelentősen lecsökkentek a tartósan vízzel borított területek. Ezzel párhuzamosan a korábbi, népesen lakott gémtelepek is eltűntek a térségből, a vízhez kötődő madarak lehúzódtak a Maros-mentére. Itt a folyóparti erdőkben és az ártéri tavak, kubikok nádasaiban költenek gémféléink.

Fotó: Balla Tihamér

Az egyik legkarakteresebb, és viselkedését tekintve is különleges gémféle a bakcsó. Méretét tekintve egy megtermett dolmányos varjúhoz hasonló. Teste alapvetően szürke, háta és fejtetője bársonyos fekete, fejét hosszú, hátranyúló, vékony tollbóbita díszíti. Sárga lábai és élénkpiros szemei vannak. Életmódja annyiból különleges, hogy alapvetően éjszaka aktív. Általában a szürkületi órákban kezdi meg a vadászatot. A sekély vízben állva, vagy vízbe dőlt fákon bujkálva lesi zsákmányát, mely leginkább halakból, nagyobb vízi rovarokból, kétéltűekből áll.

Fiókanevelés idején, amikor nagyobb a táplálékigény, akkor a nappali órákban is többször vadásznak a bakcsók. Idén július elején, a Maros menti fészektelepeken a bakcsó fiókák már majdnem anyányiak voltak, a kirepüléshez közeledtek. A szülőmadarakkal pedig különös módon a vízpartoktól egészen távol, a száraz puszták gyepein találkozhatunk. Ennek oka, hogy kezd egyre erősödni a mezei pocok állomány a térségben, mely bőséges táplálékforrásul szolgál nagyon sok ragadozó faj számára. A bakcsók is széles táplálékspektrummal rendelkeznek, és bár alapvetően nem jellemző rájuk a gyepi környezetben történő vadászat, úgy, mint például a szürke gémekre, most mégis több helyen lehet velük találkozni, amint pocokra lesnek. A gyepeken gubbasztó bakcsók látványa elsőre szokatlannak tűnik, de ez csak a faj alkalmazkodóképességét mutatja, melynek köszönhetően az egyre szárazabb körülmények között is képesek eredményesen fiókát nevelni.

A cikk borítóképét készítette: Szűcs Boldizsár (Settenkedő)