Röpte gyenge, szökdécselő, ezért kolóniái helyhez kötöttek, nem vándorol. Egy nemzedéke július–augusztusban repül. A hernyók tápnövénye nedves gyepen a kornistárnics. A kifejlett lepke elsősorban az őszi vérfűn és imolafajokon szívogat nektárt.

A lárvák fejlődése igen sajátságos. A fiatal hernyók a védett kornistárnics virágában fejlődnek. Később a hernyók a virágról egy finom selyemszálón leereszkednek a földre, ahonnan meghatározott hangyafajok begyűjtik őket és a bolyukba cipelik. A lárvák a bolyban hangyalárvákkal táplálkoznak, innen a magyar neve „hangyaboglárka”.

Fotó: Kováts László

Hazánkban régebben sokkal gyakoribb volt, de a folyamszabályozások, a lecsapolások, a túllegeltetés – vagy akár a beszántások miatt – az élőhelyei eltűntek vagy erősen átalakultak, aminek következtében populációi jelentősen visszaszorultak. Elsősorban az Alföldön ritkult meg nagyon. A Dél-Mezőföldön még találunk egymástól nagyon elszigetelt, mindössze 10-20 példányos törpepopulációkat. Ezen apró állományok élőhelyükön történő megőrzése kizárólag – a faj szaporodását, valamint a tápnövényének virágzási idejét figyelembe vevő – speciális természetvédelmi kezeléssel lehetséges. A nyári kaszálását kerülni kell, megőrizve a magas füvű gyep táplálkozási, szaporodási és búvóhelyként nyújtotta feltételeket.

A szürkés hangyaboglárka 1993 óta védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Írta: Kováts László – természetvédelmi őr, DDNPI

A cikk borítóképét készítette: Gór Ádám